A memória modulok fejlesztése

Jan 10, 2025 Hagyjon üzenetet

A memória chip állapota a 286 -os korai napokig maradt, ami gyakorlati akadályt jelentett a számítógépek fejlődésében, mivel képtelen volt szétszerelni és cserélni. Tekintettel erre, memória modulok alakultak ki. Forrasztja a memória chipet egy előre megtervezett nyomtatott áramköri lapra, és használjon memória résidőket a számítógép alaplapján is. Ez teljesen megoldja a memória nehéz telepítésének és cseréjének problémáját.
A 80286 -os alaplap kiadása előtt a világ nem értékelte a memóriát. Abban az időben a memóriát közvetlenül az alaplapon rögzítették, és csak 64-256 kb kapacitása volt. Az akkori PC -n futó munkaprogramokhoz az ilyen típusú memória teljesítménye és kapacitása elegendő volt a szoftverprogramok akkori feldolgozási igényeinek kielégítéséhez. A szoftverprogramok és az új Generation 80286 hardverplatform megjelenésével azonban a programok és a hardverek magasabb követelményeit jelentették. A sebesség és a kapacitás kibővítésének javítása érdekében a memóriának független csomagolási formában kell megjelennie, ezáltal a "memória modul" koncepciójának születése.
Amikor a 80286 alaplapot először vezették be, a memóriamodul a Single in Line Memory Modules (SIMM) felületet használt, 30pin és 256 kb kapacitással. A bank létrehozásához 8 adat bitből és 1 ellenőrző összegből kell állnia. Ezért a látott 30pin SIMM -et általában négy modullal használják. Mivel a PC 1982 -ben belépett a polgári piacra, a 30pin SIMM memória párosul a 80286 processzorral a memória területén.
Ezt követően 1988 és 1990 között a PC -technológia elérte a fejlõdés újabb csúcsát, nevezetesen a 386 és 486 ERA -t. Ebben az időben a CPU -k már 16 bitre fejlődtek, így a 30 PIN SIMM memória már nem tudta kielégíteni a keresletet. Alsó memória sávszélessége sürgős szűk keresztmetszetgé vált. Ezért 72 PIN SIMM memória jelent meg ebben az időben, amely támogatta a 32- Bit Fast Page Mode memóriát és a memória sávszélességét. A 72 PIN SIMM memória egyetlen kapacitása általában 512 kb - 2 MB, és csak kettőt kell használni egyszerre. A 30pin SIMM memóriával való összeegyeztethetetlenség miatt a PC -ipar ebben az időben határozottan megszüntette a 30pin SIMM memóriát.
Az Edo Dram (kibővített Date Out RAM) memória, amely 1991 és 1995 között népszerű memóriamodul volt, rendkívül hasonló az FP DRAM -hoz. Kiküszöböli az időintervallumot a kibővített adatkimeneti memória és az átviteli memória két tárolási ciklusa között, és az adatokat a CPU -hoz küldi. Ezért a sebessége 15-30% gyorsabb, mint a szokásos DRAM. A munkafeszültség általában 5 V, a sávszélesség 32- bit, és a sebesség 40Ns felett van. Elsősorban a 486 és a korai pentium számítógépeken használták.
1991 és 1995 között kellemetlen helyzetben voltunk, amikor a memóriatechnika fejlődése viszonylag lassú és szinte stagnál. Ezért ebben az időben láttuk a 72 PIN -kód és a 168 PIN PIN Edo RAM együttélését. Valójában az Edo memória a 72 PIN SIMM memória kategóriájához is tartozik, de egy teljesen új címzési módszert alkalmaz. Az EDO áttörést hajtott végre a költségek és kapacitás, és a gyártási folyamatok gyors fejlesztésével az egyetlen EDO memória kapacitása elérte a 4-16 MB -t. Mivel a Pentium és a magasabb szintű CPU -k adatbuszszélessége 64 bit vagy még magasabb, mind az Edo RAM, mind az FPM RAM -ot párban kell használni.
SDRAM korszak
Az Intel Celeron sorozat, az AMD K6 processzorok és a kapcsolódó alaplap -lapkakészletek megjelenése után az Edo DRAM memória teljesítménye már nem felel meg az igényeknek. A memóriatechnológiát alaposan meg kell innoválni, hogy megfeleljen az új generációs CPU architektúra követelményeinek. Ebben az időben a memória kezdett belépni a klasszikus SDRAM -korszakba.
Az SDRAM memória első generációja a PC66 specifikáción alapult, de hamarosan az Intel és az AMD közötti frekvenciavitás miatt a CPU külső frekvenciáját 100 mHz -re növelték, így a PC66 memóriát gyorsan felváltottuk a PC100 memória. A PIII és a K7 ERA 133MHz -es külső frekvenciáján történő megjelenésével a PC133 specifikáció tovább javította az SDRAM teljes teljesítményét, ugyanúgy, a sávszélesség 1 GB/sec -re nőtt. Az SDRAM 64 bites sávszélességének köszönhetően, amely megfelel a CPU 64 bites adatbuszszélességének, csak egy memóriára van szükség, amely tovább javítja a kényelmet. A teljesítmény szempontjából, mivel a bemeneti és a kimeneti jeleket szinkronizálják a rendszer külső frekvenciájával, a sebesség jelentősen meghaladja az Edo memóriáját.
Nem tagadható, hogy az SDRAM memória a korai 66MHz -ről 100MHz -re és 133MHz -re fejlődött. Noha nem oldotta meg teljesen a memória sávszélességének szűk keresztmetszetű problémáját, a CPU túlkerekedés örök témává vált a barkácsolás felhasználói számára. Ezért sok felhasználó a márkás PC100 memóriát 133MHz -re túllicitálja, hogy elérje a CPU túlzott sikerét. Érdemes megemlíteni, hogy néhány túlzott felhasználó igényének megkönnyítése érdekében néhány PC150 és PC166 standard memória jelent meg a piacon.
Noha az SDRAM PC133 memória sávszélessége 1064 MB/s -ra növelhető, az Intel legújabb Pentium 4 tervével együtt, az SDRAM PC133 memória nem felel meg a jövőbeli fejlesztési igényeknek. Ebben az időben az Intel a piaci dominancia elérése érdekében egyesítette erőit a Rambussal, hogy elősegítse a Rambus Dram memóriát (RDRAM memória néven) a PC -piacon. Az SDRAM-szal ellentétben a nagysebességű egyszerű memória architektúra új generációját alkalmazza egyfajta RISC (csökkentett utasításkészlet-számítástechnika) elmélet alapján, amely csökkentheti az adatok bonyolultságát és javíthatja a rendszer teljes teljesítményét.
Az AMD és az Intel közötti versenyen ez a frekvenciaverseny korszaka, tehát a CPU óra sebessége folyamatosan növekszik. Az Intel elindította a nagyfrekvenciás Pentium III és Pentium 4 processzorokat, hogy meghaladja az AMD-t. Ezért az Intel a Rambus DRAM memóriáját a jövőbeli versenygyilkosának tekinti. A Rambus DRAM memória egyszerűsíti az egyes óraciklusok adatmennyiségét, magas órás frekvenciával, tehát a memória sávszélessége meglehetősen kiváló. Például a PC 1066 1066 MHz 32- bit sávszélesség elérheti a 4,2 g byte/sec -t, és a Rambus DRAM -ot egykor tökéletesnek tartották a Pentium 4 számára.
Ennek ellenére a Rambus RDRAM memóriája nem született a megfelelő időben, és továbbra is "meg kellett ragadnia" a nagyobb sebességű DDR -rel. Abban az időben a PC600 és a PC700 Rambus RDRAM memóriáját az Intel 820 chipset "hiba esemény" árnyékolta, és a PC800 Rambus RDRAM túl drága volt a Pentium 4 platform támogatásához. Különböző problémák miatt a Rambus RDRAM még mindig született. A Rambus remélte, hogy a PC166 szabványos RDRAM magasabb frekvenciájú, hogy megfordítsa az árapályt, de végül a DDR memóriába engedte.
DDR -korszak
A DDR SDRAM (Dual Datarate SDRAM), más néven kettős sebességű SDRAM, az SDRAM frissített verziója. A DDR az adatokat egyszer továbbítja az órajel emelkedő és csökkenő szélein, ami az adatátviteli sebességét kétszer teszi a hagyományos SDRAM -nak. A csökkenő éljelek túlzott felhasználása miatt ez nem eredményezi az energiafogyasztás növekedését. Ami a jelek címzését és a vezérlő jeleket illeti, megegyeznek a hagyományos SDRAM -mal, csak az óra emelkedő szélén továbbítják.
A DDR -memória kompromisszumos megoldás a teljesítmény és a költség között, amelynek célja a szilárd piaci tér gyors létrehozása, a frekvencia fokozatos előrehaladása, és végül kompenzálva a memória sávszélességének hiányát. Az első generációs DDR200 specifikációt nem fogadták el széles körben, és a második generációs PC266 DDR SRAM (133MHz óra x 2x adatátvitel =266 MHz sávszélesség) származtattuk a PC133 SDRAM memóriából, amely a DDR memóriát az első csúcsra hozta. Ezenkívül sok Celeron és AMD K7 processzor DDR266 specifikációs memóriát használ, és későbbi DDR333 memóriája szintén átmenet. A DDR400 memória a mainstream platform opcióvá vált, és a DDR400 DDR400 memória a 800FSB processzorok alapvető szabványává vált. A későbbi DDR533 specifikáció a túllocító felhasználók választása lett.
DDR2 korszak
A DDR2 (kettős adatsebesség 2.) Az SDRAM egy új generációs memória technológiai szabvány, amelyet a JEDEC fejlesztett ki (Közös Elektron Device Engineering Council). A legnagyobb különbség a DDR2 és az előző generációs DDR memória technológiai standard között az, hogy bár mindkettő az adatátvitel alapvető módszerét használja az óra emelkedésével/esés késleltetésével, a DDR2 memória kétszerese az előző generációs DDR memória előzetes olvasási képességének (azaz 4- bit adatok elolvasása előtt). Más szavakkal, a DDR2 memória az adatokat a külső busz sebességének négyszeresére képes olvasni/írni, és a belső vezérlőbusz sebességének négyszeresére futhat.
Ezenkívül a DDR2 szabvány miatt az összes DDR2 emlék az FBGA-ban van csomagolva, ami különbözik a széles körben használt TSOP/TSOP-II csomagolástól. Az FBGA csomagolása jobb elektromos teljesítményt és hőelvezetést biztosíthat, szilárd alapot biztosítva a DDR2 memória stabil működéséhez és jövőbeli frekvenciafejlesztéséhez. Visszatekintve a DDR fejlesztési történetére, a DDR200 első generációs alkalmazásától a személyi számítógépekig, a DDR266 -ig, a DDR333 -ig a DDR400 technológiáig, az első generációs DDR fejlesztése elérte a technológia korlátját, és a hagyományos módszerek révén nehéz javítani a memória működési sebességét; Az Intel legújabb processzortechnológiájának fejlesztésével növekszik a memória sávszélesség iránti igény a front-end buszon, és a DDR2 memória, amelynek magasabb és stabilabb működési gyakorisággal rendelkezik, a tendencia lesz.
Ahogy a CPU teljesítménye tovább javul, a memória teljesítményére vonatkozó követelményeink fokozatosan frissülnek. Nem tagadható, hogy a DDR, amely kizárólag a magas frekvenciájú sávszélesség-fokozódásra támaszkodik, végül elmarad. Ezért a JEDEC szervezet már régóta főzi a DDR2 szabványt, és olyan új platformok támogatásával, mint például az LGA775 915/925 interfész és a DDR2 memória legújabb 945 -es, a DDR2 memória megkezdi a memória mezőjét.
A DDR2 minimális sávszélességet biztosíthat 4 0 0 MB/s/s PIN -s, 100 MHz átviteli frekvencia alapján, és az interfész 1,8 V feszültség mellett működik, tovább csökkentve a hőtermelést és a növekvő frekvenciát. Ezenkívül a DDR2 új teljesítménymutatókat tartalmaz, mint például a CAS, az OCD, az ODT, és megszakítja az utasításokat a memória sávszélességének felhasználásának javítása érdekében. A JEDEC szervezői által felvázolt DDR2 szabvány szerint a DDR2 -memória olyan piacokhoz, mint a PC -k, eltérő órat gyakorolnak, mint például 400, 533 és 667MHz. A csúcsminőségű DDR2 memóriának két frekvenciája 800 és 1000 MHz. A DDR-II memóriát az FBGA-ban csomagolják 200-, 220- és 240 PIN-konfigurációkkal. A kezdeti DDR2 memóriát 0 -os 13- mikrongyártási folyamat felhasználásával állítják elő, memóriakészecskékkel 1,8 V -os feszültséggel és 512 MB kapacitássűrűséggel rendelkeznek.
Nem kétséges, hogy a memória technológiája 2005 -ben népszerű lesz, és az SDRAM által képviselt statikus memória öt éven belül nem népszerűsíthető. A QBM és az RDRAM memóriája szintén nem képes megfordítani a visszaesést, tehát a DDR és a DDR2 együttélése elkerülhetetlen tény lesz.
A PC -133 mellett a VCM (Virxual Channel memória) szintén fontos tagja a PC -100 utódjának. A VCM, más néven virtuális csatornás memória, egy memória standard, amelyet a legtöbb újabb lapkakészlet támogat. A VCM memóriát elsősorban a NEC által kifejlesztett "gyorsítótárazott DRAM" technológia alapján gyártják, amely integrálja a "Csatorna gyorsítótárat", és amelyet nagysebességű regiszterek konfigurálnak és vezérelnek. Miközben a nagysebességű adatátvitel elérése, a VCM fenntartja a nagy kompatibilitást a hagyományos SDRAM-mal, tehát a VCM memóriát általában VCM SDRAM-nek nevezik. A VCM és az SDRAM közötti különbség az, hogy függetlenül attól, hogy az adatokat a CPU feldolgozta -e vagy sem, először feldolgozható -e a VCM -nek a feldolgozás céljából, míg a szokásos SDRAM csak a CPU által feldolgozott adatokat képes feldolgozni. Ezért a VCM az adatokat 20% -kal gyorsabban dolgozza fel, mint az SDRAM. Számos lapkakészlet képes támogatni a VCM SDRAM -ot, beleértve az Intel 815E -jét, a Via 694X -et és így tovább.
RDRAM
Miután az Intel elindította a -100 PC -t, a technológiai fejlődés miatt, a PC -100 memória 800 MB/s sávszélessége már nem volt elegendő a kereslet kielégítéséhez, míg a PC -133 sávszélesség -javulása nem volt szignifikáns (1064 MB/s), amely szintén nem tudta kielégíteni a jövőbeli fejlesztési igényeket. A piac monopolizálásának cél elérése érdekében az Intel együttműködött a Rambus -szal a Rambus DRAM (DirectRambus DRAM) népszerűsítésére a PC -piacon, amint az a 4-3 ábra mutatja.
A Rambus DRAM egy memória-specifikáció, amelyet először a Rambus javasolt, amely a nagysebességű és egyszerű memória-architektúra új generációját fogadja el az adatok bonyolultságának csökkentése és a rendszer teljes teljesítményének javítása érdekében. A Rambus egy 400MHz -es 16 bites buszt használ, amely egyidejűleg egy órás cikluson belül képes adatokat továbbítani az emelkedő és a leeső széleken. A tényleges sebessége 400MHz × × 2=800 MHz, és elméleti sávszélessége (16bit × 2 × 400MHz/8) 1,6 GB/s, ami kétszerese a PC -100. Ezenkívül a Rambus 9 bájtot is tárolhat, és a további bit fenntartott bit, amelyet ECC -ként lehet használni (Erroi · ellenőrzés és korrekció) ellenőrzési összegként a jövőben. A Rambus órája akár 400MHz -t is elérhet, és csak 30 rézhuzalt használnak a memóriavezérlő és a RIMM (Rambus inline memória modulok) csatlakoztatásához. A rézhuzalok hosszának és mennyiségének csökkentése csökkentheti az elektromágneses interferenciát az adatátvitelben, ezáltal gyorsan növeli a memória működési frekvenciáját. Magas frekvenciákon azonban az általa kibocsátott hő határozottan növekszik, tehát az első Rambus memóriának még beépített hűtőventilátorral kell rendelkeznie.
DDR3 korszak
A DDR2 -hez képest a DDR3 alacsonyabb működési feszültséggel rendelkezik, 1,8 V -ról 1,5 V -ra csökken, ami jobb teljesítményt és nagyobb energiatakarékosságot eredményez; Frissítse a 4- bitet a DDR2 előtt a 8- bit előtt. A DDR3 elérheti a maximális sebességet 2400 MHz, és mivel a leggyorsabb DDR2 memória sebessége 800MHz/1066MHz -re növekszik, az első DDR3 memóriamodulok tétele 800 MHz -ről ugrik. A Computex kiállításon több memóriatermelőt láttunk, amely 1333MHz -es DDR3 modulokat mutatott be.
A DDR3 új tervezést alkalmaz a DDR2 alapján:
1,8 bites előfeltételi tervezés, míg a DDR2 a 4- bit előkészítést használja, tehát a DRAM mag frekvenciája csak az interfész frekvenciájának 1/8, a DDR 3-800 mag működési frekvenciája csak 100MHz.
2. Fogadjon el egy pont-pont topológiai architektúrát, hogy enyhítse a cím/parancs és a vezérlő buszok terheit.
3. A 100 nm alatti termelési folyamat elfogadásakor a munkafeszültség 1,8 V -ról 1,5 V -ra csökken, és aszinkron alaphelyzetbe állítást és ZQ kalibrációs funkciókat adunk hozzá.
DDR4 korszak
A DDR4 memóriának két specifikációja lesz. A DDR4 memória transzfer sebessége egy végű jelátviteli jel segítségével megerősítette, hogy 1. 6-3. Mivel lehetetlen két interfész egyetlen DRAM -on keresztül történő megvalósítását, a DDR4 memóriának két specifikációja lesz a hagyományos SE -jelek és a differenciáljelek egyidejűleg.
Számos félvezető iparági szakember szerint a DDR4 memória az egyetlen végű jelátvitel (hagyományos SE jel) és a differenciális jelzés (differenciáljel -technológia) kombinációja. Várható, hogy ez a két szabvány különféle chiptermékeket vezet be, tehát a DDR4 memória korszakában két összeférhetetlen memóriaterméket fogunk látni.